Beregi keresztszemes hímzések PDF Nyomtatás E-mail

Beregi keresztszemes hímzések

 

A 20. század közepéig a beregi falvak lakosai határon innen és túl folyamatosan foglalkoztak valamilyen szinten a vászon házilag történő készítésével. Készítéséhez a szükséges ismereteket a családon belül sajátították el, a tudomány anyáról leányra szállt.

  A vászonkészítés az 1950-es évek elejéig a falusi élet egyik meghatározó része volt. Ezt a nehéz munkát szívesen végezték, mert a vászonmunkák adták meg a keretét a falu társadalmi életének. A munka közben ismerkedtek a fiatalok, itt szövődtek az életre szóló szerelmek. A hosszú téli estéken a fonóban gyűltek össze a fiatalok, a fonó volt a mesélés, az éneklés, a játék, a mókázás, a tréfálkozás színtere. Ezért még akkor is ragaszkodtak hozzá, amikor már a gyáripar bőven el tudta látni a háztartásokat a vászonnál jóval finomabb és talán még alkalmasabb textíliával.

  A falusi vászonmunkáknak volt egy semmivel össze nem hasonlítható kedves romantikája. Miközben szükség volt a vászonra az élet minden területén, jelentős szerepe volt a hagyományok megőrzésében is. Ezt őrizték a vászonból készült tárgyak, a mindennapok textíliái és az emberi lét nagy fordulóihoz kapcsolódó számos textília. A szemtakaró, komakendők, ünnepi abroszok, vőfélykendők, násznagykendők, a gyászabroszok, ünnepi abroszok, pászkakendők, a különféle alkalmakra ajándékba szánt kendők stb.

  A beregi asszonyok olyan magas szinten értettek a vászon készítéséhez és olyan művészi fokon annak díszítéséhez, hogy területünk vászonszükségletét majdnem teljes mértékben ki tudták elégíteni, és messze földön híresek voltak a beregi kézimunkák.